|
18. fejezet
1Abban az órában odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: "Ki a nagyobb a mennyek országában?" 2Jézus odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, 3és
ezt mondta: "Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem
lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába. 4Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában. 5És aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, az engem fogad be. 6Aki
pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik hisznek bennem,
jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tenger mélyébe vetik. 7Jaj
a világnak a botránkozások miatt! Mert szükséges, hogy botránkozások
történjenek, de jaj annak az embernek, aki megbotránkoztat." 8"Ha
a kezed vagy lábad botránkoztat meg téged, vágd le, és dobd el
magadtól: jobb neked ha csonkán vagy sántán mégy be az életre, mint ha
két kézzel vagy két lábbal vettetel az örök tűzre. 9Ha
pedig a szemed botránkoztat meg téged, vájd ki, és dobd el magadtól:
jobb neked, ha félszemmel mégy be az életre, mint ha két szemmel
vettetel a gyehenna tüzére." 10"Vigyázzatok,
hogy egyet se vessetek meg e kicsinyek közül, mert mondom nektek, hogy
angyalaik mindenkor látják a mennyben az én mennyei Atyám arcát." 11("Mert az Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elveszett.) 12Mit
gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és eltéved közülük egy, nem
hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyekben, és nem megy-e el
megkeresni az eltévedtet? 13Ha azután megtalálja, bizony mondom néktek, jobban örül neki, mint annak a kilencvenkilencnek, amelyik nem tévedt el. 14Ugyanígy a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy elvesszen egy is e kicsinyek közül." 15"Ha vétkezik atyádfia, menj el hozzá, intsd meg négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted atyádfiát. 16Ha
pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egy vagy két embert, hogy
két vagy három tanú szava erősítsen meg minden vallomást. 17Ha
nem hallgat rájuk, mondd meg a gyülekezetnek. Ha pedig a gyülekezetre
sem hallgat, tekintsd olyannak, mint a pogányt vagy a vámszedőt. 18Bizony,
mondom néktek: amit megköttök a földön, kötve lesz a mennyben is, amit
pedig feloldotok a földön, oldva lesz a mennyben is. 19Bizony,
mondom néktek azt is, hogy ha közületek ketten egyetértenek a földön
mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám. 20Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük." 21Akkor
Péter odament hozzá, és ezt kérdezte tőle: "Uram, hányszor vétkezhet
ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még hétszer is?" 22Jézus így válaszolt: "Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is. 23Ezért hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki számadást akart tartani szolgáival. 24Amikor hozzákezdett, vittek eléje egy szolgát, aki tízezer talentummal volt adósa. 25Mivel
nem volt miből fizetnie, megparancsolta az úr, hogy adják el őt és
feleségét, gyermekeit és mindenét, amije van, és fizessen. 26A szolga erre leborult előtte, és így esedezett: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked. 27Az úr pedig megszánta a szolgát, elbocsátotta, és elengedte az adósságát. 28Amikor
azonban eltávozott az a szolga, összetalálkozott egyik szolgatársával,
aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, fojtogatni kezdte, és ezt
mondta neki: Fizesd meg, amivel tartozol! 29Szolgatársa ekkor leborult előtte, és így kérlelte: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked. 30De az nem engedett, hanem elmenve börtönbe vettette őt, amíg meg nem fizeti tartozását. 31Amikor szolgatársai látták, hogy mi történt, nagyon felháborodtak. Elmentek, és jelentették uruknak mindazt, ami történt. 32Akkor magához hívatta őt ura, és így szólt hozzá: Gonosz szolga, elengedtem minden tartozásodat, mivel könyörögtél nekem. 33Nem kellett volna-e neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad? 34Ekkor haragra lobbant ura, és átadta őt a hóhéroknak, amíg meg nem fizeti neki az egész tartozást. 35Így tesz majd az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátotok, mindenki az ő atyjafiának."
17. fejezet
19.fejezet
|
Kedvencek közé
