|
17. fejezet
1Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, és felvitte őket külön egy magas hegyre. 2És szemük láttára elváltozott: arca fénylett, mint a nap, ruhája pedig fehéren ragyogott, mint a fény. 3És íme, megjelent előttük Mózes és Illés, és beszélgettek Jézussal. 4Péter
ekkor megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: "Uram, jó nekünk itt lennünk.
Ha akarod, készítek itt három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és
egyet Illésnek." 5Még
beszélt, amikor íme, fényes felhő árnyékolta be őket, és hang
hallatszott a felhőből: "Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm,
reá hallgassatok!" 6Amikor a tanítványok ezt hallották, arcra borultak, és nagy félelem fogta el őket. 7Ekkor Jézus odament, megérintette őket, és így szólt hozzájuk: "Keljetek fel, és ne féljetek!" 8Amikor föltekintettek, senkit sem láttak, csak Jézust egyedül. 9Miközben
jöttek lefelé a hegyről, megparancsolta nekik Jézus: "Senkinek se
mondjátok el ezt a látomást, amíg fel nem támad az Emberfia a halottak
közül." 10Erre megkérdezték tőle tanítványai: "Miért mondják akkor az írástudók, hogy Illésnek kell előbb eljönnie?" 11Ő így válaszolt: "Illés valóban eljön, és helyreállít mindent. 12Mondom
nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismerték fel, hanem azt tették
vele, amit csak akartak: így fog szenvedni tőlük az Emberfia is." 13Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik. 14Amikor a sokasághoz értek, odament hozzá egy ember, térdre borult előtte, 15és ezt mondta: "Uram, könyörülj a fiamon, mert holdkóros, és nagyon szenved, mert gyakran esik a tűzbe, gyakran a vízbe is. 16Elhoztam őt tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani." 17Jézus
erre így válaszolt: "Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek
még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt ide!" 18Ekkor Jézus rákiáltott, és kiment abból az ördög, a gyermek pedig meggyógyult még abban az órában. 19Akkor a tanítványok külön odamentek Jézushoz, és megkérdezték: "Mi miért nem tudtuk kiűzni?" 20Ő
így válaszolt: "Kishitűségetek miatt. Bizony mondom néktek: ha akkora
hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek:
Menj innen oda! - odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen. 21(Ez a fajta pedig nem távozik el, csak imádságra és böjtölésre.)" 22Amikor újra együtt voltak Galileában, így szólt hozzájuk Jézus: "Az Emberfia emberek kezébe adatik, 23megölik, de a harmadik napon feltámad." Ekkor igen elszomorodtak. 24Amikor
Kapernaumba értek, odamentek Péterhez azok, akik a templomadót szedték,
és megkérdezték tőle: "A ti mesteretek nem fizet templomadót?" 25"De
igen" - felelte. Amikor bement a házba, Jézus megelőzte, és így szólt:
"Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kiktől szednek vámot vagy adót:
fiaiktól-e vagy az idegenektől?" 26Miután így felelt: "Az idegenektől", Jézus ezt mondta neki: "Akkor tehát a fiak szabadok. 27De
hogy ne botránkoztassuk meg őket, menj a tengerhez, vesd be a horgot,
és fogd ki az első halat, amely ráakad. Amikor felnyitod a száját,
találsz benne egy ezüstpénzt, vedd ki, és add oda nekik értem és érted."
16. fejezet
18. fejezet
|
Kedvencek közé
