|
16. fejezet
János Evangyélioma 16. rész 1. Ezeket beszéltem néktek, hogy meg ne botránkozzatok.
2. A gyülekezetekből kirekesztenek titeket; sőt jön idő, hogy a
ki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik. 3. És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem.
4. Ezeket pedig azért beszéltem néktek, hogy a mikor eljő az az
idő, megemlékezzetek róluk, hogy én mondtam néktek. De ezeket kezdettől
fogva nem mondottam néktek, mivelhogy veletek valék. 5. Most pedig elmegyek ahhoz, a ki küldött engem; és senki sem kérdezi tőlem közületek: Hová mégy? 6. Hanem, mivelhogy ezeket beszéltem néktek, a szomorúság eltöltötte a szíveteket.
7. De én az igazat mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek:
mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vígasztaló: ha pedig
elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok. 8. És az, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében: 9. Bűn tekintetében, hogy nem hisznek én bennem; 10. És igazság tekintetében, hogy én az én Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem; 11. Ítélet tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett. 12. Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok.
13. De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd
titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja,
a miket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek. 14. Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek. 15. Mindaz, a mi az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, és megjelenti néktek. 16. Egy kevés idő, és nem láttok engem; és ismét egy kevés idő, és megláttok majd engem: mert én az Atyához megyek.
17. Mondának azért az ő tanítványai közül egymásnak: Mi az, a
mit nékünk mond: Egy kevés idő, és nem láttok engem; és ismét egy kevés
idő, és megláttok majd engem; és: mert én az Atyához megyek? 18. Mondának azért: Mi az a kevés idő, a miről szól? Nem tudjuk, mit mond.
19. Megérté azért Jézus, hogy őt akarnák megkérdezni, és monda
nékik: Arról tudakozzátok-é egymást, hogy azt mondám: Egy kevés idő, és
nem láttok engem; és ismét egy kevés idő, és megláttok majd engem?
20. Bizony, bizony mondom néktek, hogy sírtok és jajgattok ti, a
világ pedig örül: ti szomorkodtok, hanem a ti szomorúságtok örömre
fordul. 21. Az asszony mikor szűl, szomorúságban van, mert
eljött az ő órája: de mikor megszűli az ő gyermekét, nem emlékezik
többé a kínra az öröm miatt, hogy ember született e világra.
22. Ti is azért most ugyan szomorúságban vagytok, de ismét meglátlak
majd titeket, és örülni fog a ti szívetek, és senki el nem veszi
tőletek a ti örömeteket. 23. És azon a napon nem kérdeztek
majd engem semmiről. Bizony, bizony mondom néktek, hogy a mit csak
kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja néktek. 24. Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen.
25. Ezeket példázatokban mondottam néktek; de eljő az idő, mikor
nem példázatokban beszélek majd néktek, hanem nyiltan beszélek néktek
az Atyáról. 26. Azon a napon az én nevemben kértek majd: és nem mondom néktek, hogy én kérni fogom az Atyát ti érettetek; 27. Mert maga az Atya szeret titeket, mivelhogy ti szerettetek engem, és elhittétek, hogy én az Istentől jöttem ki. 28. Kijöttem az Atyától, és jöttem e világba: ismét elhagyom e világot, és elmegyek az Atyához. 29. Mondának néki az ő tanítványai: Ímé, most nyiltan beszélsz és semmi példázatot nem mondasz.
30. Most tudjuk, hogy te mindent tudsz, és nincs szükséged arra,
hogy valaki téged megkérdezzen: erről hiszszük, hogy az Istentől jöttél
ki. 31. Felele nékik Jézus: Most hiszitek? 32.
Ímé eljő az óra, és immár eljött, hogy szétoszoljatok kiki az övéihez,
és engem egyedül hagyjatok; de nem vagyok egyedül, mert az Atya velem
van. 33. Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek
legyen én bennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: és
meggyőztem a világot. 17. fejezet
|