|
17. fejezet
János Evangyélioma 17. rész
1. Ezeket beszélte Jézus; és felemelé szemeit az égre, és monda:
Atyám, eljött az óra; dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is
dicsőítsen téged; 2. A miként te hatalmat adtál néki minden testen, hogy örök életet adjon mindennek, a mit néki adtál. 3. Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust. 4. Én dicsőítettelek téged e földön: elvégeztem a munkát, a melyet reám bíztál, hogy végezzem azt.
5. És most te dicsőíts meg engem, Atyám, te magadnál azzal a
dicsőséggel, a melylyel bírtam te nálad a világ létele előtt.
6. Megjelentettem a te nevedet az embereknek, a kiket e világból
nékem adtál: tiéid valának, és nékem adtad azokat, és a te beszédedet
megtartották. 7. Most tudták meg, hogy mindaz te tőled van, a mit nékem adtál:
8. Mert ama beszédeket, a melyeket nékem adtál, ő nékik adtam;
és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és
elhitték, hogy te küldtél engem. 9. Én ezekért könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, a kiket nékem adtál, mert a tiéid. 10. És az enyémek mind a tiéid, és a tiéid az enyémek: és megdicsőíttetem ő bennök.
11. És nem vagyok többé e világon, de ők a világon vannak, én
pedig te hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, a
kiket nékem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi! 12. Mikor
velök valék a világon, én megtartám őket a te nevedben; a kiket nékem
adtál, megőrizém, és senki el nem veszett közülök, csak a veszedelemnek
fia, hogy az írás beteljesüljön. 13. Most pedig te hozzád megyek; és ezeket beszélem a világon, hogy ők az én örömemet teljesen bírják ő magokban.
14. Én a te ígédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket,
mivelhogy nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok. 15. Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. 16. Nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok. 17. Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság. 18. A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra; 19. És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban. 20. De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem;
21. Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám,
és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a
világ, hogy te küldtél engem. 22. És én azt a dicsőséget, a melyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, a miképen mi egy vagyunk:
23. Én ő bennök, és te én bennem: hogy tökéletesen egygyé
legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és
szeretted őket, a miként engem szerettél. 24. Atyám, a kiket
nékem adtál, akarom, hogy a hol én vagyok, azok is én velem legyenek;
hogy megláthassák az én dicsőségemet, a melyet nékem adtál: mert
szerettél engem e világ alapjának felvettetése előtt. 25. Igazságos Atyám! És e világ nem ismert téged, de én ismertelek téged; és ezek megismerik, hogy te küldtél engem;
26. És megismertettem ő velök a te nevedet, és megismertetem;
hogy az a szeretet legyen ő bennök, a mellyel engem szerettél, és én is
ő bennök legyek. 18. fejezet
|