|
2. fejezet
János Evangyélioma 2. rész 1. És harmadnapon menyegző lőn a galileai Kánában; és ott volt a Jézus anyja; 2. És Jézus is meghivaték az ő tanítványaival együtt a menyegzőbe. 3. És elfogyván a bor, a Jézus anyja monda néki: Nincs boruk. 4. Monda néki Jézus: Mi közöm nékem te hozzád, oh asszony? Nem jött még el az én órám. 5. Mond az ő anyja a szolgáknak: Valamit mond néktek, megtegyétek.
6. Vala pedig ott hat kőveder elhelyezve a zsidók tisztálkodási
módja szerint, melyek közül egybe-egybe két-három métréta fér vala. 7. Monda nékik Jézus: Töltsétek meg a vedreket vízzel. És megtölték azokat színig. 8. És monda nékik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak. És vittek.
9. A mint pedig megízlelé a násznagy a borrá lett vizet, és nem
tudja vala, honnét van, (de a szolgák tudták, a kik a vizet merítik
vala), szólítá a násznagy a vőlegényt, 10. És monda néki:
Minden ember a jó bort adja fel először, és mikor megittasodtak, akkor
az alábbvalót: te a jó bort ekkorra tartottad. 11. Ezt az első jelt a galileai Kánában tevé Jézus, és megmutatá az ő dicsőségét; és hivének benne az ő tanítványai. 12. Azután leméne Kapernaumba, ő és az ő anyja és a testvérei és tanítványai; és ott maradának néhány napig, 13. Mert közel vala a zsidók husvétja, és felméne Jézus Jeruzsálembe. 14. És ott találá a templomban az ökrök, juhok és galambok árúsait és a pénzváltókat, a mint ülnek vala:
15. És kötélből ostort csinálván, kiűzé mindnyájokat a
templomból, az ökröket is a juhokat is; és a pénzváltók pénzét kitölté,
az asztalokat pedig feldönté; 16. És a galambárúsoknak monda: Hordjátok el ezeket innen; ne tegyétek az én Atyámnak házát kalmárság házává. 17. Megemlékezének pedig az ő tanítványai, hogy meg van írva: A te házadhoz való féltő szeretet emészt engem. 18. Felelének azért a zsidók és mondának néki: Micsoda jelt mutatsz nékünk, hogy ezeket cselekszed? 19. Felele Jézus és monda nékik: Rontsátok le a templomot, és három nap alatt megépítem azt. 20. Mondának azért a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt megépíted azt? 21. Ő pedig az ő testének templomáról szól vala.
22. Mikor azért feltámadt a halálból, megemlékezének az ő
tanítványai, hogy ezt mondta; és hivének az írásnak, és a beszédnek, a
melyet Jézus mondott vala. 23. A mint pedig Jeruzsálemben
vala husvétkor az ünnepen, sokan hivének az ő nevében, látván az ő
jeleit, a melyeket cselekszik vala. 24. Maga azonban Jézus nem bízza vala magát reájok, a miatt, hogy ő ismeré mindnyájokat,
25. És mivelhogy nem szorult rá, hogy valaki bizonyságot tegyen
az emberről; mert magától is tudta, mi volt az emberben. 3.fejezet
|