|
2. fejezet
1Néhány nap múlva ismét elment Kapernaumba, és elterjedt a híre, hogy otthon van. 2Erre olyan sokan gyűltek össze, hogy még az ajtó előtt sem volt hely; ő pedig hirdette nekik az igét. 3Oda akartak hozzá menni egy bénával, akit négyen vittek. 4Mivel
a sokaság miatt nem fértek a közelébe, megbontották annak a háznak a
tetejét, ahol ő volt, és nyílást vágva leeresztették az ágyat, amelyen
a béna feküdt. 5Jézus pedig látva a hitüket, így szólt a bénához: "Fiam, megbocsáttattak a bűneid." 6Ott ültek néhányan az írástudók közül, és így tanakodtak szívükben: 7"Hogyan beszélhet ez így? Istent káromolja! Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Istenen kívül?" 8Jézus lelkében azonnal átlátta, hogy így tanakodnak magukban, és ezt mondta nekik: "Miért tanakodtok így szívetekben? 9Mi könnyebb: azt mondani a bénának: Megbocsáttattak bűneid! - vagy azt mondani: Kelj fel, fogd az ágyadat és járj!? 10Azért pedig, hogy megtudjátok: az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön - így szólt a bénához: 11Neked mondom, kelj fel, fogd az ágyadat, és menj haza!" 12Az
pedig felkelt, azonnal felvette az ágyát, és kiment mindenki szeme
láttára; úgyhogy ámulatba estek mind, dicsőítették az Istent, és ezt
mondták: "Ilyet még sohasem láttunk!" 13Azután ismét kiment a tenger mellé, az egész sokaság pedig odament hozzá, és tanította őket. 14Amikor
továbbhaladt, meglátta Lévit, az Alfeus fiát, aki a vámszedőhelyen ült,
és így szólt hozzá: "Kövess engem!" Az pedig felkelt és követte őt. 15És
történt, hogy mikor Lévi házában az asztalnál ült, sok vámszedő és
bűnös is odatelepedett Jézus és tanítványai mellé, mivel sokan voltak,
és követték őt. 16Amint
a farizeusok közül való írástudók látták, hogy bűnösökkel és
vámszedőkkel eszik együtt, szóltak tanítványainak, hogy a vámszedőkkel
és bűnösökkel eszik. 17Amikor
ezt Jézus meghallotta, így szólt hozzájuk: "Nem az egészségeseknek van
szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az
igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket." 18János
tanítványai és a farizeusok tartották a böjtöt. Odamentek Jézushoz, és
így szóltak hozzá: "Miért böjtölnek János tanítványai és a farizeusok
tanítványai, a te tanítványaid pedig miért nem böjtölnek?" 19Jézus
ezt mondta nekik: "Vajon böjtölhet-e a násznép, amíg velük van a
vőlegény? Addig, amíg velük van a vőlegény, nem böjtölhetnek. 20De eljön az a nap, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor azon a napon böjtölni fognak. 21Senki sem varr foltot új posztóból régi ruhára, mert a toldás kitépne belőle, az új a régiből, és még csúnyább szakadás támadna. 22És
senki sem tölt újbort régi tömlőbe, mert szétrepesztené a bor a tömlőt,
s odalenne a bor is, a tömlő is; hanem az újbor új tömlőbe való." 23És történt, hogy Jézus szombaton gabonaföldeken ment át, és tanítványai útközben tépdesni kezdték a kalászokat. 24A farizeusok így szóltak hozzá: "Nézd, miért tesznek szombaton olyat, amit nem szabad?" 25Erre
ő ezt kérdezte tőlük: "Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, amikor
szükséget szenvedett, ő is, meg azok is, akik vele voltak? 26Bement
az Isten házába Abjátár főpap idején, és megette a szent kenyereket,
amelyeket nem szabad megenni másnak, csak a papoknak; és azoknak is
adott, akik vele voltak." 27Majd hozzátette Jézus: "A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért; 28tehát az Emberfia ura a szombatnak is." 1. fejezet
3. fejezet
|