|
21. fejezet
1Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Betfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, Jézus elküldött két tanítványt, 2és
ezt mondta nekik: "Menjetek az előttetek fekvő faluba, és ott mindjárt
találtok egy megkötött szamarat a csikójával együtt: oldjátok el, és
vezessétek hozzám. 3Ha valaki szól nektek valamit, mondjátok meg, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, és azonnal elengedi azokat." 4Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék a próféta mondása: 5"Mondjátok meg Sion leányának: Íme, királyod jön hozzád, szelíden és szamáron ülve, igavonó állat csikóján." 6A tanítványok elmentek, és úgy cselekedtek, ahogy Jézus parancsolta nekik: 7odavezették a szamarat a csikójával együtt, ráterítették felsőruhájukat, Jézus pedig ráült. 8A sokaság legnagyobb része az útra terítette felsőruháját, mások ágakat vagdaltak a fákról, és az útra szórták. 9Az
előtte és utána menő sokaság pedig ezt kiáltotta: "Hozsánna a Dávid
Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban." 10Amint beért Jeruzsálembe, felbolydult az egész város, és ezt kérdezgették: "Ki ez?" 11A sokaság ezt mondta: "Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta." 12Azután
bement Jézus a templomba, és kiűzte mindazokat, akik a templomban
árusítottak és vásároltak, a pénzváltók asztalait és a galambárusok
székeit pedig felborította, 13és ezt mondta nekik: "Meg van írva: Az én házamat imádság házának nevezik: ti pedig rablók barlangjává teszitek." 14Azután vakok és bénák mentek hozzá a templomba, és meggyógyította őket. 15Amikor
pedig a főpapok és az írástudók látták azokat a csodákat, amelyeket
tett, és a gyermekeket, akik a templomban ezt kiáltották: "Hozsánna a
Dávid Fiának!" - haragra lobbantak, 16és
így szóltak hozzá: "Hallod, mit mondanak ezek?" Jézus pedig így
válaszolt nekik: "Hallom. Sohasem olvastátok: Gyermekek és csecsemők
szája által szereztél dicséretet?" 17Erre otthagyva őket kiment a városból Betániába, és ott töltötte az éjszakát. 18Amikor korán reggel a város felé ment, megéhezett. 19Meglátott
egy fügefát az út mellett, odament, de semmit sem talált rajta, csak
levelet. Ekkor így szólt hozzá: "Ne teremjen rajtad gyümölcs soha
többé!" És hirtelen elszáradt a fügefa. 20Amikor látták ezt a tanítványok, elcsodálkoztak, és azt kérdezték: "Hogyan száradt el ez a fügefa ilyen hirtelen?" 21Jézus
így válaszolt nekik: "Bizony, mondom néktek, ha van hitetek, és nem
kételkedtek, nem csak a fügefával tehetitek meg ezt, hanem ha ennek a
hegynek azt mondjátok: Emelkedj fel, és vesd magad a tengerbe! - az is
meglesz. 22És mindazt, amit imádságban hittel kértek, megkapjátok." 23Azután
bement a templomba, és miközben tanított, a főpapok a nép véneivel
együtt odamentek hozzá, és azt kérdezték tőle: "Milyen hatalommal
teszed ezeket, és ki adta neked ezt a hatalmat?" 24Jézus
így válaszolt nekik: "Én is kérdezek tőletek valamit, és ha megfeleltek
rá, én is megmondom nektek, milyen hatalommal teszem ezeket. 25Honnan
való volt a János keresztsége: mennyből vagy emberektől?" Ők pedig így
tanakodtak egymás között: "Ha azt mondjuk: mennyből, azt fogja mondani
nekünk: Akkor miért nem hittetek neki? 26Ha pedig azt mondjuk: emberektől, akkor félnünk kell a sokaságtól, mert Jánost mindenki prófétának tartja." 27Ezért
ezt felelték Jézusnak: "Nem tudjuk." Ő pedig így válaszolt nekik: "Én
sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem ezeket." 28"De mi a véleményetek erről? Egy embernek két fia volt, és az elsőhöz fordulva ezt mondta: Fiam, menj, dolgozz ma a szőlőben. 29Ő így felelt: Nem akarok; később azonban meggondolta magát, és elment. 30Azután a másikhoz fordulva annak is ugyanezt mondta. Ő azonban így felelt: Megyek, uram - de nem ment el. 31Ki
teljesítette a kettő közül az apja akaratát?" "Az első" - felelték.
Jézus erre ezt mondta nekik: "Bizony, mondom néktek: a vámszedők és a
parázna nők megelőznek titeket az Isten országában. 32Mert
eljött hozzátok János az igazság útján, de nem hittetek neki, a
vámszedők és a parázna nők pedig hittek neki. Ti azonban ezt látva még
később sem gondoltátok meg magatokat, hogy higgyetek neki." 33"Hallgassatok
meg egy másik példázatot. Volt egy gazda, aki szőlőt ültetett,
kerítéssel vette körül, borsajtót készített, és őrtornyot épített
benne, azután bérbe adta munkásoknak, és idegenbe távozott. 34Amikor elérkezett a szüret ideje, elküldte szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át a neki járó termést. 35A munkások megfogták szolgáit, és kit megvertek, kit megöltek, kit pedig megköveztek közülük. 36Aztán ismét küldött szolgákat, többet, mint először, de ugyanígy bántak azokkal is. 37Utoljára pedig fiát küldte el hozzájuk, mert úgy gondolta: A fiamat meg fogják becsülni. 38De
amikor a munkások meglátták a fiát, így szóltak maguk között: Ez az
örökös: gyertek, öljük meg, és azután mienk lesz az öröksége. 39Majd megfogták, kidobták a szőlőn kívülre, és megölték. 40Vajon majd ha megjön a szőlő ura, mit tesz ezekkel a munkásokkal?" 41Ezt
felelték neki: "Mivel gonoszak, ő is gonoszul veszti el őket, a szőlőt
pedig más munkásoknak adja ki, akik megadják a termést a maga idejében." 42Erre
megkérdezte tőlük Jézus: "Sohasem olvastátok az Írásokban: Az a kő,
amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő, az Úrtól lett ez, és
csodálatos a mi szemünkben. 43Ezért mondom nektek, hogy elvétetik tőletek az Isten országa, és olyan népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét. 44És aki erre a kőre esik, összezúzza magát, akire pedig ez a kő ráesik, azt szétmorzsolja." 45Amikor a főpapok hallották példázatait, megértették, hogy róluk beszél. 46Szerették volna elfogni, de féltek a sokaságtól, mert az prófétának tartotta.
20. fejezet
22. fejezet
|
Kedvencek közé
