|
21. fejezet
János Evangyélioma 21. rész 1. Ezek után ismét megjelentette magát Jézus a tanítványoknak a Tibériás tengerénél; megjelentette pedig ekképen:
2. Együtt valának Simon Péter, és Tamás, a kit Kettősnek hívtak,
és Nátánáel, a galileai Kánából való, és a Zebedeus fiai, és más kettő
is az ő tanítványai közül. 3. Monda nékik Simon Péter:
Elmegyek halászni. Mondának néki: Elmegyünk mi is te veled. Elmenének
és azonnal a hajóba szállának; és azon az éjszakán nem fogtak semmit. 4. Mikor pedig immár reggeledék, megálla Jézus a parton; a tanítványok azonban nem ismerék meg, hogy Jézus van ott. 5. Monda azért nékik Jézus: Fiaim! Van-é valami ennivalótok? Felelének néki: Nincsen!
6. Ő pedig monda nékik: Vessétek a hálót a hajónak jobb oldala
felől, és találtok. Oda veték azért, és kivonni már nem bírták azt a
halaknak sokasága miatt. 7. Szóla azért az a tanítvány, a
kit Jézus szeret vala, Péternek: Az Úr van ott! Simon Péter azért, a
mikor hallja vala, hogy ott van az Úr, magára vevé az ingét (mert
mezítelen vala), és beveté magát a tengerbe. 8. A többi
tanítványok pedig a hajón menének (mert nem messze valának a parttól,
hanem mintegy kétszáz singnyire), és vonszszák vala a hálót a halakkal. 9. Mikor azért a partra szállának, látják, hogy parázs van ott, és azon felül hal és kenyér. 10. Monda nékik Jézus: Hozzatok a halakból, a melyeket most fogtatok.
11. Felszálla Simon Péter, és kivoná a hálót a partra, a mely
tele volt nagy halakkal, százötvenhárommal; és noha ennyi vala, nem
szakadozik vala a háló. 12. Monda nékik Jézus: Jertek,
ebédeljetek. A tanítványok közül pedig senki sem meri vala tőle
megkérdezni: Ki vagy te? Mivelhogy tudják vala, hogy az Úr ő. 13. Oda méne azért Jézus, és vevé a kenyeret és adá nékik, és hasonlóképen a halat is. 14. Ezzel már harmadszor jelent meg Jézus az ő tanítványainak, minekutána feltámadt a halálból.
15. Mikor aztán megebédelének, monda Jézus Simon Péternek:
Simon, Jónának fia: jobban szeretsz-é engem ezeknél? Monda néki: Igen,
Uram; te tudod, hogy szeretlek téged! Monda néki: Legeltesd az én
bárányaimat! 16. Monda néki ismét másodszor is: Simon,
Jónának fia, szeretsz-é engem? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy
én szeretlek téged. Monda néki: Őrizd az én juhaimat! 17.
Monda néki harmadszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem?
Megszomorodék Péter, hogy harmadszor is mondotta vala néki: Szeretsz-é
engem? És monda néki: Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy én
szeretlek téged. Monda néki Jézus: Legeltesd az én juhaimat!
18. Bizony, bizony mondom néked, a mikor ifjabb valál, felövezéd
magadat, és oda mégy vala, a hova akarád; mikor pedig megöregszel,
kinyújtod a te kezedet és más övez fel téged, és oda visz, a hová nem
akarod. 19. Ezt pedig azért mondá, hogy jelentse, milyen
halállal dicsőíti majd meg az Istent. És ezt mondván, szóla néki:
Kövess engem! 20. Péter pedig megfordulván, látja, hogy
követi az a tanítvány, a kit szeret vala Jézus, a ki nyugodott is ama
vacsora közben az ő kebelén és mondá: Uram! ki az, a ki elárul téged? 21. Ezt látván Péter, monda Jézusnak: Uram, ez pedig mint lészen? 22. Monda néki Jézus: Ha akarom, hogy ő megmaradjon, a míg eljövök, mi közöd hozzá? Te kövess engem!
23. Kiméne azért e beszéd az atyafiak közé, hogy az a tanítvány
nem hal meg: pedig Jézus nem mondta néki, hogy nem hal meg; hanem: Ha
akarom, hogy ez megmaradjon, a míg eljövök, mi közöd hozzá?
24. Ez az a tanítvány, a ki bizonyságot tesz ezekről, és a ki megírta
ezeket, és tudjuk, hogy az ő bizonyságtétele igaz. 25. De
van sok egyéb is, a miket Jézus cselekedett vala, a melyek, ha
egyenként megiratnának, azt vélem, hogy maga a világ sem foghatná be a
könyveket, a melyeket írnának. Ámen.
|